Szomszédok MMCMXCII. fejezet

Helyszín: Poór Balázs Általános Iskola tanári szobája (itt tanít Jutka)

Dr. Magenheim: - Mi történt, csak nem lett rosszul az egyik gyerek?
Jutka: - Á, dehogy, csak olyan ritkán találkozunk. Jó lenne magával több időt eltölteni.
Dr.M.: - Na jó, most úgyis szolgálatban vagyok, van időm bőven.
Jutka: - Foglaljon helyet, nem kér egy kávét?

Kopogtatnak, egy diák lép be.

Diák1: - Elnézést kérek tanárnő, de rosszul lett az egyik osztálytársam. Reggel óta ott fekszik a lépcső aljában. Már be akarják vinni a biológia szertárba. Gondoltam, azért szólok…
Dr.M.: - Ha már itt vagyunk, nézzük meg!

Lemennek a lépcsőn. Épp szünet van, a tanulók sorra átugrálják a földön fekvőt, csak az ügyetlenebbek rúgnak bele.

Dr.M.: - Hát veled meg mi van?
Diák2: - Aaaahh…
Dr.M.: - Mondd csak mit reggeliztél?
Diák2: - Kakasócsigát.
Dr.M.: - És még?
Diák2: - Compack müzlit.
Dr.M.: - Na meg még?
Diák2: - Hmmm… izé.. egy Unicumot.
Dr.M.: - Akkor mi a baj?
Diák2: - Kettőt kellett volna…
Dr.M.: - Értem. Tényleg nagy fájdalmaid lehetnek. Kapsz egy morfium-injekciót mielőtt beviszünk a kórházba. Zoli, add be neki! De most ne szúrd mellé, ha lehet.
Zoli: - De főnök, a nőnapi bulin elfogyott az összes.
Dr.M.: - Ez baj. Mit csináljunk most vele? Béla bácsi! Nincs egy marihuánás cigarettája?
Béla b.: - Sajnos nincs, fiam. Már leszoktam róla.
Jutka: - Az osztályomban az egyik lány állítólag kokós. Megkérdezem, hátha van nála valami anyag.
Dr.M.: - Jó, de siessen. Addig is öregem téged feltesznek a hordágyra.

***

Feri egy üveg italt kap ajándékba, mert ő a munkaközvetítő iroda aznapi százezredik ügyfele. Vidáman (és némileg ittasan) megy haza, amikor váratlan esemény következik.

Épp ideje már, mert a népszerű teleregény előző 1991 fejezetében váratlan esemény nem történt. De nem akarjuk lelőni az amúgy is fukar kezekkel mért poénokat. Nézzék meg, biztosan nem csalódnak!

---

Tvinpíx

Kedves Olvasóink egy része bizonyosan lázban ég, amikor kedd esténként (és újabban már csütörtök este is), amikor felhangzik az úton-útfélen, rádióból és autórádióból, vízcsapból és sarki lemezboltból oly ismerősé és híressé (?) vált “remek” műremek főcímzenéje. Én nem… Miért kellene ?

A filmsorozat valamikor tél fele indulhatott, egy-két részt megkukkantottam, de semmi különöset nem találtam benne. (Hála sokat áldott, mindenhez (?) értő, és irdatlan memóriával megáldott … tanárunknak, nem tudtam unatkozni, ha esetleg elmulasztottam egy-egy darabját ennek a valaminek). Figyelmemet akkor hívta fel magára a mű, amikor egy este a városi sárga füstokádóval (magyarul: helyijáratú busz) utazván egy ismerősömbe botlottam, aki éppen hazafelé sietett, mondván, hogy mingyá kezdődik a Tvinpíx. Engem jól lehordott, hogy milyen műveletlen vagyok, hogy ezt a fantasztikus sorozatot nem nézem rendszeresen. Ezután kezdett érdekelni a dolog igazándiból. A következő kedden este 8-kor már lelkileg mindenre felkészülve ültem a TV előtt. És elkezdődött a film. Egy ideig minden rendben ment, néhány dolog persze egy kicsit furcsa volt, de még nem aludtam el (ezek szerint nem volt annyira unalmas). Aztán jött az a jelenet, amely után “fel kellett állnom”. Kedves főhősünk épp egy bisztróban kortyolgatta a kávéját, s közben az ún. “tuskós hölgy”-et hallgatta ki segítőjével. Ez még semmi különöset nem jelentett számomra, csak a hölgy neve sejtetett valami nagy-nagy baromságot … És ez a Magyar Televízió és egyéb orgánumok útján megedzett váteszi képességeimnek köszönhetően bekövetkezett. A fent nevezett hölgyike arra kérte nyomozó barátunkat, hogy a kérdést közvetlenül a tuskónak tegye fel … Kétségtelen, hogy ez a módszer messze ötletesebbé és színesebbé teszi beszédünket azáltal, hogy az egyszerű és a magyar nyelvterületen oly elterjedt és közkedvelt “Nem mondom meg.” kifejezés helyett használjuk, de azért, kérem szépen, valakinek ezt a filmet meg is kell néznie !! A jelenet megtekintése után immunissá váltam a hasonló esetek ellen, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az egy házba zárkózott orchidea-tenyésztő kisiparos, az ütődött titkárnő és még ütődöttebb rendőr barátjának cselekedetei és viselkedése láttán már a szemem sem rebben; valamint immunitásom jele az is, hogy már el tudok aludni a film alatt bármilyen friss is vagyok, sőt előfordult már olyan eset is, hogy szundikálni volt kedvem és ezért leültem a tévé elé tvinpíxet aludni. Na, azt hiszem ennyit a filmről.

Vagyis, azt hiszem, gyengébb idegzetű tévénéző Olvasóink figyelmét kötelességemnek érzem felhívni arra, hogy az amerikai illetőségű testvérlapunk (Nyúzvík) egyik idei számában megjelenő cikke arról az örömteli hírről ad tájékoztatást, miszerint eme remek egyvelegnek a folytatása már készül. (Fel kell készülnünk tehát egy újabb, legalább Onedin család hosszúságú sorozatra, fel kell készülnünk tehát arra, hogy sok-sok héten keresztül kibírjuk anélkül a kedd és csütörtök estéket, hogy a Magyar Televízió tvinpíx csatornájára kapcsoljunk). A film káros kihatásai máris érezhetőek. Mielőtt a mű egy-egy darabja levetítésre kerülne, különböző tvinpíx cuccokat reklámoznak az aranyos, kedves és fapofájú tévébemondók (pl. tvinpíx lemez, tvinpíx kazetta, tvinpíx CD). Már csak azt a pillanatot várom, amikor tvinpíx matricákat, tvinpíx pólókat, tvinpíx feliratú fogmosó poharakat is lehet vásárolni. A mű kihatásai közé tartozik az a sajnálatos dolog is, hogy egy őrült cég a sorozat főhősének szerepébe bújtatott szerencsétlen reklám-színésszel hirdeti magát. (Ezt a vállalatot rögtön felírtam a házi “fekete” listámra.)

Eme cikkecske végén a legjobb, amit kívánhatok Olvasóinknak és jövendő Olvasóinknak: Vedd, vidd, olvasd a P&T-t, ahelyett, hogy a tévét bekapcsolnád ! (Szerkesztőségünk fontolóba vette új köszönésforma bevezetését, miszerint a sorozat vetítése idején a “Jó napot kívánok !” helyett a “Píxmentes jó napot kívánok !” köszöntést használjuk).

< Bertold >