1986-ban egy lelkes ifjú matematika-fizika szakos tanár érkezett a Lovassy Gimnáziumba. Két évvel később a speciális matematika tagozatos osztály osztályfőnöke lett, 2007-től pedig az iskola igazgatója. A Pimpa és Tudomány fotóriportere és kiküldött tudósítója a igazgatói irodában, beküldött tudósítóink pedig szimultán zoomon kérdezték Schultz Zolit az elmúlt harminc évről, a Lovassyról, az osztályunkról, az életről, az univerzumról meg mindenről.
P&T Hány 32 éve fennálló és a mai napig nagy népszerűségnek örvendő osztályújságot tudnál felsorolni? (A Pimpa és Tudományra mindig jellemző volt a szerénység és visszafogottság, távol állt tőle mindennemű öntömjénező fellengzősség – a szerkesztő megjegyzése.)
Osztályújságot? Nem, nem ismerek másikat. Talán csak az én tudatlanságom, de nem találkoztam másikkal. Iskolaújság próbálkozások voltak, de ezek nem egy osztályhoz kötődtek, és két-három szám után el is haltak. (Itt jegyezzük meg a teljes képhez: a Pimpa és Tudománynak is mindössze kettő száma jelent meg, jogelődjének, a Daily Newsnak összesen négy – a szerk. megj.)
P&T És valamilyen modernebb változata? Blog vagy hasonló?
Szerintem ilyen sem. Vannak persze mindenféle diákcsoportok, de ezekben inkább csak a hétköznapi ügyek futnak.
P&T Tudjuk, hogy régen minden jobb volt, legyen ez a kiinduló axiómánk. De tudnál-e mondani valamit a Lovassyval, az oktatással kapcsolatban, ami régen tényleg jobb volt? Illetve olyasmit, ami mégis jobb most?
Régen a tudásszerzés szempontjából az iskolának sokkal nagyobb szerepe és tekintélye volt, a diákok abszolút nyitottan és pozitívan álltak hozzá, hogy milyen tudást kínál az iskola. Ma már inkább az a fontos, nekik mire van szükségük. Ha a kettő találkozik, akkor jó, de ha nem, akkor nem köti le őket a tananyag, és megszerzik máshonnan, ami érdekli őket. Ugyanakkor ennek épp a másik oldala, ami most jobb: ha egy téma igazán érdekli őket, sokkal több lehetőség van az elmélyülésre – cikkek az interneten, fórumok, blogok, youtube, Facebook csoportok stb.
P&T Sokkal több forrásból lehet gyorsan információt szerezni, mint korábban? (Ekkora boomer kérdést! Mintha az elmúlt 30 évet egy kő alatt töltöttük volna – a szerk. megj.)
Igen, egyértelműen. Az értelmes gyerekek – és a diákok zömükben ilyenek – ki tudják válogatni a hasznos és megbízható információkat, ami a tudásuk ugyanolyan része lesz, mint az iskolában tanultak.
P&T Segít ebben az iskola? Része az oktatásnak az internet és egyéb források használata?
Nem mondanám, hogy napi szinten jelen van, de vannak projektfeladatok, amikor használják ezeket. Kitűzünk egy problémát, és rájuk hagyjuk, hogyan állnak össze csoportokba, és milyen módon oldják meg. De a napi iskolai munkában is használják ezeket az eszközöket a házi feladatok beadására, értékelésére, vagy például a virtuális osztálytermeket.
P&T Ez a Covid óta van így?
Előtte is voltak kezdeményezések, de igen, a Covid nagyot lökött ezen. P&T Milyen lesz szerinted a Lovassy tíz év múlva? Milyen irányba halad? Majd a IV. évfolyamban visszatérünk erre, és meglátjuk, mennyire voltál jó látnok! A Lovassyt jelenleg szigetnek látom, ami kicsit kilóg a köznevelésből. Sokkal befogadóbb és elfogadóbb, mint a világ, ami körülveszi, és igyekszünk is ezt fenntartani. Nagyon sokféle gyereket befogad az iskola, és egyre inkább elvárás, hogy elfogadjuk az egyéni „kilógásaikat”. Ha rajtunk múlik, ebbe az irányba fog tovább haladni a Lovassy, erősebb lesz az egyénnel való foglalkozás. Ezen felül azt látom, hogy egyre nagyobb igény van a tanításon kívüli programokra. A Covid alatti lezárásokkor tűnt fel mindenkinek, hogy mennyi ilyen programunk van, és hogy ezek mennyire tudnak hiányozni. Azóta ezekre még nagyobb lett a kereslet, így a sport és főként a művészeti programok az iskolai élet mindennapos részévé váltak.
P&T Pedig azt gondoltuk, hogy pont a tanításon kívüli programok szorultak vissza. Nagyon jó hallani, hogy épp ellenkezőleg!
Igen, van most erre egyfajta kiéhezettség. Aktuális példa: június 10-én lesz a Nyitott udvar művészeti piknik, amihez színpadot és sörpadokat bérlünk az udvarra, más gimnáziumokból és két külföldi iskolából is jönnek gyerekek, lesz zenélés, fényfestés, szabadtéri filmvetítés és csupa menő dolog.
P&T Ez fantasztikusan hangzik!
Hát, szerintünk is, ezért szervezzük. Most szerencsénk is van, mert az Európa Kulturális Fővárosa projektből, ha nem is őrült összegeket, de azért lehet szakítani ilyen rendezvényekre.
P&T Voltak jó dolgok annak idején is, például mentünk túrázni rendszeresen. Bár az nem iskolai, hanem osztályprogram volt, ezt neked köszönhetjük.
Most is van évente 5-6 iskolai túra, sőt, éjszakai túrázni is megyünk különböző kilátókba itt a Bakonyban, és fényhidakat csinálunk köztük. Ez onnét ered, hogy pár éve volt a fény nemzetközi éve, és akkor kiötlötte az igazgató, hogy csináljunk ilyet, ami aztán annyira sikeres volt, hogy integrálódott az iskola életébe. Rendszeresen szervezünk még iskolai újévköszöntő túrát is január 2-án, addigra már 20-30-an összeszedik magukat és jönnek. (A fény nemzetközi éve 2015-ben volt. Ez amúgy tényleg bitang jó ötlet, őszintén gratulálunk hozzá, én is elmennék egy ilyenre egyszer – a szerk. megj.)
P&T Hogy emlékszel vissza ránk, az 1992-es 4A-ra? És minek köszönhető, hogy mi voltunk a kedvenc osztályod? (Ismét a sokat emlegetett visszafogottság és szerénység – a szerk. megj.)
Több mindennek köszönhető, az egyik az életkor. 26 évesen lettem osztályfőnök, még közel ahhoz, amikor középiskolás voltam. A másik, hogy van egy öcsém, nagyjából egy korosztály veletek. Mindig élveztem, hogy olyan embereket taníthatok, akikről tudom, hogy bizonyos értelemben okosabbak, mint én. Izgalmas és motiváló, hogy tudok nekik valamit nyújtani. Veletek sok olyan program volt, ami az én saját szabadidős programjaimtól sem esett messze. Fiatal voltam, akkoriban született a gyerekem, pályakezdőként nagy lendületem volt.
P&T Lehetséges az, hogy mi fizika tagozatos osztály is voltunk? (Az „is” szócska szükségességéről komoly viták zajlottak az interjúra készülés közben – a szerk. megj.)
Az ki van zárva! Nem… A fizikát mindig szerettem, tanítani is szerettem. Talán nehezen is fogtam vissza magam, ez igaz.
P&T Ha az osztályfőnöki órát be kellett váltani valami másra, az mindig fizika lett, és nem matek…
Hát mert fizikából nagyon kevés óra volt! Nagyon kevés!
P&T Valóban jóval kevesebb fizika óra volt alapból, mint matek, mégis úgy tűnt, hogy a fizika az, amit igazán szeretsz, annyira lelkesen tanítottad.
Ez nagyon érdekes… mert mégis azt engedtem el, már nem tanítok fizikát.
P&T Nem tanítasz fizikát?!
Nem.
P&T Nobel Alfréd azért hagyta ki a matematikát a Nobel-díj tudományágai közül, mert szerinte a matematika csak egy eszköz, de önmagában nem teszi jobbá a világot. Azokat a tudományokat tartotta fontosnak, amelyek a fizikai világunkkal és működésének megértésével foglalkoznak. Ilyesmit éreztem a te lelkesedésed mögött is.
Hát igen… szerettem a fizikai jelenségekkel foglalkozni. De 2004-ben elengedtem a fizikatanítást. Már csak matekot tanítok.
P&T Akkor tehát nem voltunk fizika tagozatos osztály.
Nem. Azt azért nem mondom, hogy akkor az egy alap tanterv volt…
Ezen a ponton Dóri harminc év elteltével coming outolt: „Én jártam nyáron fizikából korrepetálásra, ahol megkérdezték, hogy hova akarok felvételizni fizikából, melyik karra készülök? Míg én csak gimnáziumi korrepetálást akartam, hogy utolérjem az elvárást.”
P&T Emlékszel, hogy pontosan mikor született az első gyermeked, és hogy mit csináltál aznap?
- február 20-án reggel 6 és fél 7 között. 7 órakor már órát tartottam.
P&T Nem órát tartottál, hanem dolgozatot írattál!
Dolgozatot írattam…?
P&T Fizika dolgozatot!
Az biztos, hogy a nulladik órát megtartottam, előtte és utána is bementem a kórházba, akkor még az apák nem tartózkodhattak bent folyamatosan. Egy macit is kaptam tőletek aznap. Nem én, hanem a gyerek, gondolom. (Többen titkon azt reméltük, hogy elmarad a fizika doga; ez mély nyomot hagyott bennünk – a szerk. megj.) Emlékeztek, miből volt a dolgozat?
P&T Ööööö… hányadikban volt ez?
88-ban kezdtetek, akkor… első évben tavasszal.
P&T Mit tanultunk első évben februárban fizikából?
Hát, biztos valami gázok…
P&T Ideális gázok állapotegyenlete!!!
(Elismerő tekintet, legalább is reméljük – a szerk. megj.)
P&T Milyen volt két fiú után lányos apának lenni? Nagy váltás volt?
Amikor kicsi volt, akkor nem volt nagy különbség. Ahogy tizenéves kezdett lenni, akkor derült ki, hogy hoppá, ez egy másik eseménysorozat, mint ami a fiúknál volt. Az az igazság, hogy a család szerint elképesztően elkényeztettem a lányomat.
P&T A fiúkat nem, azt tudjuk.
A fiúkat tényleg nem, inkább következetesen bántam velük. A lányom nagyon erős személyiség, nála néha nekem kellett visszavonulni ahhoz, hogy az ember ne veszítse el a gyereke bizalmát. Ezt kívülről nézve mások azt mondják, hogy ez már enyhe túlzás, hogy mit meg nem csináltam a gyerekemnek. (Emmával is készítettünk egy interjút, ld. a 23. oldalon – a szerk. megj.)
P&T Mindannyiunkat érdeklő nagyon izgalmas kérdés: miért van az, hogy a különféle középiskolai listákon a Lovassy hol az első, hol meg a huszonötödik? Ezeket mindig nézzük, követjük, büszkék vagyunk, vagy értetlenkedünk az eredménytől függően.
Nincs akkora különbség az első harminc iskola között, mint amennyivel jobb azt mondani, hogy egy iskola harmadik, mint azt, hogy huszonharmadik. Az rángatja időnként a helyezéseket, hogy éppen milyen szempontokat vesznek figyelembe. Hosszú időn keresztül a HVG erről szóló különszáma volt a mérvadó, amiben a kompetenciamérés, a fő érettségi tárgyak eredményei és a felsőoktatási mutatók számítottak. A felsőoktatási mutatóknál azt vizsgálták, hogy a diákjaink milyen magas pontszámmal kerültek be valahová, ami jó mérce, mert jól mutatja, hogy milyen szintű egyetemekre kerülhettek be a diákok.
Tavaly viszont állítólag nem kapta meg a HVG ezeket az adatokat az Oktatási Hivataltól, ezért kitaláltak egy másik mutatót: az emelt szintű érettségik arányát az összes érettségiből. A Lovassyban semmi nem változott a felvételi eredményességben, az egyik évben mondjuk a diákok 98,6%-a jutott be a felsőoktatásba, és harmadikak lettünk, a következő évben meg mondjuk 99,2%, és kilencvenhatodikok. Amikor a számítási módban változtatások vannak, akkor változik a lista is. Aztán jött egy másik portál, a legjobbiskola.hu, akik öt év átlagában vizsgálták az eredményeket. Itt több évben is mi voltunk a legjobb iskola.
Ezek szubjektív listák, de fontosak, mert a szülők nagyon figyelik ezeket, meg nyilván mi is. Ha tényleg lenne tendencia, hogy több eredményünk romlik, nem pedig csak az értékelési módszer változik, akkor erre nagyon oda kellene figyelnünk. De ezek a listák csak azt mutatják, amit számszerűleg mérni lehet, így például azt nem, hogy mennyire érzik jól magukak a diákok az iskolában. Ha iskolát keresnék a gyerekemnek, akkor az is érdekelne például, hogy mekkora a fluktuáció az iskolában. Ha beiratkozik 126 gyerek kilencedikbe, akkor abból hány érettségizik ott. Ilyet nem vizsgálnak, pedig ezek is fontos mutatók lennének, mert ebből kiderül, hogy jól érzi-e magát a gyerek, és beváltja-e az iskola, amit ígért.
P&T A tanárok fluktuációja ugyanígy fontos.
Igen, fontos. Nálunk ez nagyon stabil. Úgy tapasztalom, a Lovassynak nagyon jó híre van a városban, nem is csak a tanulmányi eredmények miatt, hanem a diákok tényleg szeretnek ide járni. Mióta itt beszélgetünk, még senki nem jött be az irodába, de nagyon ritka, hogy ennyi idő alatt nem nyit be egy diák, nem kopog be, ez teljesen megszokott dolog. Van a diákönkormányzatnak egy programja, hogy akinek jó jegyei vannak, az nyerhet dolgokat, például kávézást az igazgatóval. A Covid miatt ez két évig nem volt, de pont most beszéltem a diákönkormányzattal, hogy ezt föl kellene újítani.
P&T Annak idején hat párhuzamos osztály volt A-tól F-ig, és kb. 800 diák. Most? Négy párhuzamos osztály van egy évfolyamon, és összesen kb. 630 diák. A demográfiai csökkenésen túl volt benne szándékosság is, hogy változtassunk a korábbi működésen. Jobbnak tűnik, ha egy évfolyamon kevesebb az osztály, de a korábbi 4 helyett 5 évig tart a képzés. Így most összesen 5x4, vagyis 20 osztály van a korábbi 4x6 helyett. Emiatt egy évfolyamon kevesebb új diákot tudunk fogadni. Az épület is alkalmasabb erre a struktúrára, mint a korábbi 800-as létszámra.
P&T Mondasz pár szót a nyelvi előkészítő osztályról?
Mindegyik tagozatos képzés előtt – tehát matek, informatika, német nemzetiségi – van egy egyéves nyelvi osztály, ami heti 18 nyelvórát jelent. Ezt nem úgy csináljuk, mint a kéttannyelvű iskolák, hogy egy idegen nyelvet tanulnak, hanem 10 órában megy az egyik nyelv, 8-ban a másik. Az igazi tagozatos képzések ezt követően indulnak el. Ez is az oka, hogy nagyon jó nyelvtudással kerülnek ki a diákjaink az iskolából.
P&T A matek tagozat hogyan működik most? Azt hallottuk, hogy az óraszám már központilag meghatározott. Így ugyanaz a tananyag hogy fér bele?
Jóval alacsonyabb óraszámokkal működik, nem is hívjuk már speciális matematika tagozatnak, csak emelt szintű vagy kiemelt matematika képzésnek, nem is tudom, mi most a hivatalos megnevezése. Nektek szerintem 8 órátok volt matekból. Most úgy néz ki, hogy először 5-5, aztán 7-7, tehát jelentősen kevesebb az óra. Nincs is rá igény, hogy egy tárgyból legyen nagyon magas az óraszám. Pár gyerek nyilván lenne, de általában egy egész osztálynyi nincs. Sokkal fontosabb, hogy két nyelvből elég jó szintre jussanak el, és amellé nem fér be, hogy egy tárgy elvigyen ennyit. Már elvárás a diákok részéről, hogy lehetőleg egy C1 meg egy B2, de még inkább két C1 nyelvvizsgájuk legyen, és ehhez óraszám is kell, ha nem a családok akarják megoldani. Ez nyilván a tananyagban is hoz változást, nem lehet annyi mindent beletenni, mint korábban. Például lineáris algebra most nem annyira van a matek tagozaton, míg a ti időtökben bőven voltak mátrixok meg determinánsok. Sok más is szűkebben van, nem lehet annyi tételt bebizonyítani. Geometriából is kevesebb, bár ebben nem vagyok biztos, mert a Misi csinálta, de nem tudom, Menelaosz-tétel van-e még. Meg Ceva. (Mind nevetünk, annyi azért rémlik, hogy háromszögekről volt szó, végtelenül lassan pergő percek, csend, csak a Tűztorony zenéje kintről, és nagyon álmos Misi bácsi – a szerk. megj.) Nyilván mosolygunk ezen, de én sem vagyok biztos benne, hogy most kapásból feldobnám ide a tételt pontosan, és akkor bizonyítsuk be. Tehát jelentősen szűkült a tananyag, de ez önmagában nem baj.
P&T Sok országban nagy hagyománya van az alumni (öregdiák) szervezeteknek. Milyen szerepe lehetne szerinted az itt végzett diákoknak a Lovassy életében?
Hűha! Nem tudom, hogy csinálják, ahol ezek a szervezetek jól működnek. A Lovassynak is van öregdiák köre, de az inkább egy nyugdíjasklub. Nem megsérteni akarom őket, de többnyire olyanok kapcsolódnak be, akik már nem aktívak a munkájukban. Pedig én azt fontosnak tartanám, hogy olyanok is bekapcsolódjanak, akik egész más területen mozognak, mint az oktatás, mert a gyerekek azt látják eleget itt az iskolában. Ezért meg szoktunk hívni volt diákokat, hogy a tudományos munkát és gondolkodást népszerűsítsék. Az MTA indított egy középiskolás programot, és miután az Akadémia elnöke itt érettségizett, nálunk volt az indító rendezvény, és azóta is voltak ilyenek. Igyekszünk a fiatalabb generációt hívni, hogy minél közelebb érezhessék hozzájuk magukat. Így Freund Tamás, az MTA elnöke nem tartott most előadást, hanem fiatalabbakat hívtunk. Még Miklós Pityu is volt, már ha fiatalabbnak gondoljuk a Pityut… Nagy sikere volt, szerették. Egy csomó diák odament köré utána, aztán még könyvet is küldött nekik. Például ő az egyik, akivel ilyen élő, hosszú távú kapcsolat tud kialakulni a matematika iránt érdeklődő gyerekekkel.
Amiben szerintem őrült gyöngék vagyunk, és lehetne javulni, az a támogatások, fölajánlások a volt diákoktól, szülőktől, akik szeretnének valamit tenni az iskoláért. Amikor valami konkrét célt megjelölünk, hogy például le kellene cserélni a közösségi terekben a régi bútorokat, és tudnának-e ebben a szülők segíteni, akkor szinte azonnal jelentős összegeket ajánlanak föl, amiből már lehet gazdálkodni. Ebben valószínűleg szégyenlősek vagyunk, meg én sem olyan vagyok, aki ezzel ilyen módon szeret foglalkozni. (Itt jegyzi meg a szerk., hogy adójának 1%-át minden évben a Lovassy Alapítvány a Jövőért számára ajánlja fel, és buzdít erre másokat is a pandamacskák és epiborzok megmentése helyett. Adószám: 19263580-1-19, kuratóriumi elnök: Schultz Zoltán.)
P&T Nem tudom, tudod-e, ha nem, akkor az új Pimpa és Tudományból megtudod, hogy az osztályunk két csapat révén is érdekelt a Bolyai Csapatversenyben. Ezt hogyan éled meg? (Ismét a sokat emlegetett szerénység és öntömjénezés elutasítása a Pimpa és Tudomány szerzőitől – a szerk. megj.) És vannak-e még a Lovassyból más felnőtt indulók?
„Nagy személyes sikernek élem meg, hogy a volt osztályomból még mindig ennyi érdeklődő van a matematika iránt.” (Valahogy így kellett hangoznia az egyetlen lehetséges válasznak – a szerk. megj.) Az iskolából pedig nem tudok másik csapatról. Egyébként tényleg nagyon jó szerintem, ez egy kiváló dolog!
A tervezett egy órás interjúból másfél órás beszélgetés lett. A P&T fotóriportere és kiküldött tudósítója még készített pár képet. Közben Zoli mesélt arról, hogy még mindig nagyon nyitott a diákok felé, bármikor bemehetnek hozzá. És valóban: a következő pillanatban egy néptáncos diák kopogtatott, és jelezte, hogy fel szeretne lépni a szerveződő rendezvényen. Aztán már kezdődött is a következő igazgatói tárgyalás az udvar felújításáról. Köszönjük, hogy az ajtó nyitva állt a harminc évvel ezelőtti diákok előtt is!